Facebook ihlet

Nem voltam termékeny ezen a héten, legalábbis nem látványosan. Kirámoltam a fél garázst, de arról azért mégsem tehetek fel ide képeket :)  Azután határozott rossz hangulatom támadt, hogy semmihez nem volt kedvem. Meghalt a keresztanyám, aki nagyon beteg volt, számítottunk rá, hogy idén már nem fog karácsonyfát díszíteni, de mégis. Nagyon rossz, hogy nincs többé. Anyunak ő volt a legkedvesebb testvére, de erősen tartja magát, nem is értem, hogy csinálja.
Aztán pár nap mélypont után nekiláttam az alkotásnak. Először nem ment könnyen, de terápiának is remek.
Kezdtük azzal, hogy a Naggyal elkezdtük a kerti törpék generál felújítását. Kicsit már kopottan kaptuk őket, de nagy kedvencek voltak, valahogy vidámabb tőlük az udvar. Világéletemben utáltam a giccset, anyunak is összesen 3 db nippje volt, ha jól emlékszem, egy baglyos, egy olvasó kislányos és egy nőalak. Mostanra ők is eltűntek valamelyik szekrényben. Szóval nem voltam soha oda a törpés, gólyás, csicsás kertekért, de... köztudott, hogy az embernek, ha gyereke születik, ott aztán minden megváltozik az addig simán működő agyban. Legalábbis az enyém átkapcsolt totál anya-üzemmódba. Így aztán a törpékben is elkezdtem azt látni, amit ők és egyszer csak megérkezett hozzánk Kököjszi és Bobojsza. Alfi, az eb ugyan izgalmában naponta felrúgta valamelyiküket, de nem sértődősek, nem vették rossz néven. Az udvar téliesítése során észrevettem, hogy rájuk férne egy festés. Jól lesikatyoltam őket és nekiálltunk. Ketten. Nem mondom, hogy könnyű volt egy 3,5 évessel ilyet csináltatni, de imádta!

Ha teljesen kész lesznek, megmutatom őket, egyelőre arra várunk, hogy a Kicsi ne neszelje meg, mire készülünk, mert nem temperával festünk :) Jövő hét ebből a szempontból bemutató hét lesz, mert elkezdtem az ablakdekorációt is összerakni, jól haladok vele, de még nincs mutatható állapotban. Aztán ma csináltam egy jó adag sógyurma formát is, belőlük karácsonyfadísz lesz, esténként festegetem majd le őket.
Viszont ma, mikor néztem, mi történt a facebook-on és ötleteket gyűjtöttem öregkoromra (mert kb. az leszek, mire az összeset megcsinálom, amit eddig már összegyűjtöttem) a fiúk megláttak egy képet, amin kenyértésztába tekert virslik voltak. Nyomott hagyott bennük, mert amikor 10 perccel később megkérdeztem, hogy mi legyen a vacsi, a Nagy egyből rávágta, hogy virslibaba, a Kicsi meg buzgón helyeselt. És mit csinál ilyenkor anya? 1/2 7-kor nekiáll tésztát gyúrni és elkészíteni ezt:

Bors helyett majozézcseppeket tettem szemnek, mert annak nem örültem volna, ha arra harapnak :) Kicsit aggódva figyeltem, mit szólnak majd hozzá, mert a Nagy nem valami gourmet, nem is szereti az új dolgokat és a régiekből is válogat, a Kicsi meg elég sokat elcsent a nyers tésztából,...

de ették, és ez volt a lényeg! Túl sokáig hagytam a sütőben és nem volt ideje megkelni sem, de a Nagynak pont ezért ízlett annyira, mert ropogott a hasa.

És most megyek és dolgozok még egy kicsit az ablakdekón.