Ma nem alkottam maradandót, viszont rájöttem, hogy sok olyan régi barátnak és ismerősnek is elküldtem a linket, akik nincsenek fent a facebookon, ezért rövid tanakodás után úgy döntöttem, teszek fel a régebben készült dolgaimból párat, amíg az írási ihlet utolér.

Egyik kedvencem az alábbi párna volt, amit a Kicsi születésnapjára varrtam.

Ha akkor tudtam volna, hogy blogot kezdek, akkor a lépéseit is lefotóztam volna. Ezután így fogok tenni a készülő darabokkal. Úgyis kell még egyet varrnom, mert amikor a Nagy meglátta, mi készül, kissé elszontyolodva kérdezte: "Nekem nincs születésnapom. Akkor buszpárnám sem lesz?" Az anyagot már megvettem hozzá és az időjárás is úgy alakul, hogy egyre több időt fogunk bent tölteni, szóval hamarosan lesz nem egészen autentikus sötétkék doppeldeckerünk is :-)

Már gyerekként is szerettem a saját készítésű ajándékokat és az idő haladásával ez az érzés egyre fokozódik. Nagyjából fordítottan arányosan azzal, amit a média és az üzletek erőltetnek, miszerint a karácsony pl. akkor szép igazán, ha tömve van a fa alja méregdrága vackokkal. Persze jó, az, ha éppen egy mindenttudó, 7 nyelven beszélő mobiltelefonba épített konyhai robotgépre vágytál, de mi van, ha mégsem? Én személy szerint sokkal jobban tudok örülni egy apróságnak, ami igazán személyre szól, legyen az egy hozzám illő fülbevaló vagy egy könyv, ami érdekel. Másoknak is igyekszem már ősszel kitalálni, hogy minek örülnének és ehhez igazodom, ha vásárlásról is van szó. Tavaly a fiúknak, bár igazán csak a nyáron kezdtek el vele katonásdit játszani, vesszőparipákat varrtam. Megmutatom:

Nagyon sokoldalú paripák, mert mint megtudtam, lehet velük kardozni és felmosórongyként is szerepet kaptak a Kicsi életében. :)
Folytatás következik, de csak jövő héten. Szép hétvégét kívánok minden kedves olvasómnak! :)
(Engem is meglepett, hogy már mennyien ellátogattatok ide, köszönöm!)