Google+ Followers

2017. január 31., kedd

Ilyen volt, ilyen lett: a konyha

Elolvastam az utolsó bejegyzésem. Azt írtam, ezer ötletem van, ha valaki házfelújításra adná a fejét, mit csináljon és mit ne. Pillanatnyilag az első, ami eszembe jut erről, hogy: NE! :-) Ez persze sarkítva van egy kissé, hisz mi is imádjuk az eddig elért eredményt, de visszanézve a régi fotókat és belegondolva, mennyi idő, pénz és energia ment el azóta, hát bizony még a gondolattól is elfáradok. Ígéret azonban szép szó, ezért ma nagy vonalakban összefoglalom és megmutatom mi történt a konyhával, amióta megvettük a házat.

Íme a kiindulóhelyzet, nevezzük 1-es nézetnek:
Akkor ez legyen a 2-es:
Ez meg értelemszerűen a 3-as:
A vizuális típusok most biztosan azt gondolják: na, innét szép nyerni! Én is így voltam ezzel és bár nem lett a konyhám nagyobb, kész sincsen még teljesen, de praktikus, otthonos és ami a lényeg, nekünk tetszik, szeretjük.
Az első képen szereplő székeket például utolsó momentumként költözés előtt lepucoltam, lazúrfestékkel átkentem és teljesen újrakárpitoztam. Nem, nem csiszoltam, mert addigra az összes púpom tele volt már a csiszolásokkal. Mindent, ismétlem MINDENT, ami a házban van és szín van rajta, saját kezűleg csiszoltam le és festettem át, ki vagy le. Vastaglazúrral dolgoztam, ezért aztán ezt a tevékenységet szorozni kell hárommal. Plusz minden réteg közt még egy finomcsiszolás. Aki nem szeret csiszolni, neki se álljon, rabszolgamunka, de tényleg. Nekem valamiért bejött, igaz, egyfolytában a végeredmény lebegett a szemem előtt. A bútorok csak egy része voltak a felújítási programnak. Azzal kezdtük, hogy az egész házban az összes (!) vakolatot falig levertük. Borzalmas volt, na. Értek bennünket olyan meglepetések, így utólag látva, csoda, hogy nem futottunk világgá előlük. De mivel nem futottunk, most meg tudom mutatni, mi lett a kezdő állapotokból.

Az 50 cm-es vályogfalba harangfűrésszel vágtunk egy új átjárót, így a házban körbe lehet menni és én is rálátok a fiúkra, bárhol vannak. Elsőre túl alacsony lett, mivel a túloldal alacsonyabban van két lépcsőfokkal és kivágás után jutott eszembe, mi van, ha valamelyik gyerekünk nagyobbra nő nálunk? Ezen azért volt némi szóváltás, de aztán Apa belátta, hogy tényleg, akkor mi van? és 10 cm-t emelt a lyukon.
Emlékeztek a második képre? Segítek:

Túl nagy rend nincs, de a különbség így is jól érzékelhető :-) Az átjárón túl beállítottunk egy, a család méretéhez és szokásaihoz mért hűtőszekrényt. A jobb oldalon a pult alja az a rész, ami még csak ideiglenes, idő hiányában egyelőre a konyhaszekrény egy része lapul meg alatta, de készülnek a tervek a végleges dizájnra is.

A másik oldal változott kicsit a fotózás óta, de most nem is a pillanatnyi dekorációkon van a hangsúly. Ilyen volt:










Aztán ilyen lett:

Azért tettem fel két képet, mert a legelsőn az ablak nem látszik, ami a folyosó elején van, a másodikon meg az, hogy kicseréltük a teraszajtót is egy hőszigeteltre. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az összes külső nyílászárót használtan vettük és szépen fel lettek újítva. Amit ui. nem úgy vettünk, az pont a bejárati ajtó, na az egy nagy kalap sz.... Azt gondoltuk, legyen az új, mégicsak, na. Hogy megbántuk-e? Meg. Majd később írok erről is egy posztot, de addig is megmutatom az utolsó oldalt:

Az is lehet, hogy folytatom majd ezt a bejegyzést, de nem ma. :-)

2015. augusztus 10., hétfő

Ezt is megértük

Írhatnám, hogy a végéhez közeledik az építkezés és mostantól aztán mennyi időm lesz blogot írni, de ez nem lenne igaz. Az a rész közeledik a végéhez, hogy elképzelhetetlenül sok munkával és időráfordítással, munka mellett, két év alatt olyan állapotba hoztuk a megvásárolt parasztházat, ami megfelel az igényeinknek és már majdnem lakható is! Csak azért majdnem, mert az újonnan szerelt vízhálózat ez idő alatt a második csőtörést produkálta és a helyreállítás ill. a fal kiszáradása több hónapot vett igénybe, így a konyha most készül el véglegesen. Újra. Harmadszor.
Ezalatt viszont befejeztük a többi belső részt!

Most, hogy a számítógépem is átesett egy felgyorsító kezelésen (köszi Kuzin!) és nem kell hosszú perceket várnom egy-egy oldal betöltődésére, valóban feltett szándékom, hogy gyakrabban ragadok billentyűzetet, azok kedvéért is, akik olyan vakmerőek, mint mi, hogy semmi tapasztalattal, de annál nagyobb lelkesedéssel házfelújításba kezdenek. Van ezernyi tippem és ötletem mostanra, mit miért ill. miért ne, mit hogyan kell használni egy renoválásnál és mikor kell beleszólni a szaki munkájába akkor is, ha ő rettenetesen meg van győződve magáról. Ez utóbbi felvetésről könyvet is tudnék már írni, de mivel a téma önmagában kellemetlen, én meg nem szeretek negatív dolgokkal és emberekkel sokat foglalkozni, néhány mondatban majd letudom.

Szóval hamarosan költözünk, már párszor aludtunk is fent (azért írom, hogy fent, mert a "hegyben" van a házikónk), a Nagy iskolát kezd az ősszel, aztán egyből jön a Kicsi 5. szülinapja, szóval van program és tennivaló bőven. :-)

2014. március 1., szombat

Feltámadás

Sziasztok!

Kb. minden hónapra, amikor nem írtam ide egy sort sem, legalább 20 kifogást tudnék felsorolni, de annyival elintézem, hogy elnézést kérek, ha csalódást okoztam. Nem kizárólag a lustaság motivált, ilyesmik szerepelnének a kifogáslistámon, mint házvásárlás és vele kapcsolatos ügyintézés, majd az azt követő felújításokban való aktív részvétel, karácsony, gyerekprogramok, kosárfonó szakkör, teljes munkaidős hadba állás, édesapám betegsége, majd elköszönése a földi élettől, szóval volt tennivalónk bőven.
Egyedül a parasztházzal kapcsolatos munkálatok megérdemelnének egy külön blogot, annyi minden történt, mióta elkezdtük felújítani. Ért minket jó meglepetés is, meg rossz is. Utóbbiból persze több, ami helyenként igencsak belerondított a fiatalos lendületbe, amivel nekiestünk. Lassan elkészül, majd mutatok képeket azok kedvéért, akik nem tudnak felsétálni a pannonhalmi Tóthegybe :-)

A Fiúk kb. 3 hete emlegetik, hogy gyurmáznának. Nos, vagy nem voltam itthon, vagy ha itthon is voltam, mindig volt valami sürgősebb tennivaló, de tegnap szentül megígértem, hogy ma reggeli után csinálunk egy adagot. Fel is ugrottam gyorsan a google-ra és megtaláltam azt a receptet, amit már a múltkori próbálkozás után ki akartunk próbálni és meg is találtam, itt. A múltkoriba ugyanis üdítőitalpor kellett, amitől persze szép színes is lett, meg illatos is, viszont mindenhez hozzáragadt. Utáltam. Ez viszont tényleg ANNYIRA JÓ, hogy ha már úgyis be volt kapcsolva a gépem, gondoltam gyorsan felteszem ide, hadd legyen másnak is öröme benne! Nem utolsósorban egyszerű az összeállítása és a kicsik is tudnak benne segíteni.

2013. május 5., vasárnap

Húsvét májusban?

Jó nagy szünetet hagytam a mai bejegyzésig, ami szintén kis híján dugába dőlt, mert írd és mondd, 49 percig tartott a programnak 4 fotó betöltése. Már majdnem elmentem aludni.

Húsvét előtt nem sokkal újra felpezsdült a fiúk sárkányok és kardok iránti lelkesedése. A Kicsi konkrétan azóta sem válik meg a zöld kardjától, ami történetesen anyu műanyag hosszú cipőkanala. Volt. A gyermek azzal fekszik, azzal kel és nem teszi le, csak ha nagyon muszáj. Képes bal kézzel enni, de a kardot nem ereszti. A Nagy meg eleve botrajongó, tehát egymásra találtak ebben is. Apájukkal kitaláltuk, hogy ha már állandóan kardokkal hadonásznak, akkor a testi épségük tartós megőrzése érdekében jobb lenne, ha megtanulnák megvédeni magukat, azaz, szóljunk a húsvéti nyúlnak, hogy hozzon nekik pajzsot. Meg is vehettük volna őket, de az nekem nem esett volna jól. Apa fából elkészítette az alapot, a fogantyút rá 200 Ft-ért vettem egy bútorkellék boltban. Ezt követhette a díszítés. 
A Naggyal kerestünk az interneten egy neki tetsző sárkányt. Már ettől olyan boldog volt, hogy öröm volt nézni. :)


Felrajzoltam az állatot a falemezre és forrasztópákával körbeégettem a kontúrokat. Alig tartott tovább ez a művelet kb. 4 óránál. Eredetileg nem ezt terveztem, de előre gondolva tényleg mi van, ha leverik róla a festéket és nincs alatta maradandó kontúr? Aztán, ahogy így eljátszogattam éjjelente, már én is alig vártam, hogy készen legyen a MŰ. A festéssel már jobban haladtam és jobban is élveztem a munkát, mert látványosabb volt. :) Nem szeretem, ha valamivel nagyon sokat kell bíbelődni. Ezért nem is fogok hímezni soha.






A Nagy mindenképp piros sárkányt szeretett volna, és mivel hozzá passzoló minőségben zöld színem volt itthon és kék, előbbit választottam, bár utólag gondolva, a kék is jól nézett volna ki :)
Közben volt egy kis ijedelem, mert a gyermek beszaladt a garázsba és egyből kiszúrta a két előkészített pajzsot. Édesem elhitte, hogy a nyúl járt ott, hogy nekik ajándékot készítsen, csak anya megzavarta őt a munkában és elfutott. Persze, miért ne hitte volna el? Még sosem hazudtam neki, ezt meg majd idővel úgyis megbocsátja :)
A kész pajzsok így néznek ki:
Illetve ennél kicsit jobban, mert kaptak egy vastag lakkréteget is, de nincs türelmem még 20 percet várni, míg az a kép is betöltődik. Lényeg ,a lényeg: a törpék nagyon örültek sárkányos pajzsoknak, mi meg annak, hogy nem dolgoztunk velük hiába és reméljük, hogy mire jönnek a nyári mindenféle fesztiválok, ahova természetesen kard nélkül magyar legény nem indul el, megtanulják kezelni a védőfelszerelést is.

Húsvét már rég elmúlt, de megmutatom Nektek a benti tojásfámat.
 
Nem cifráztam túl, műanyag tojásokat vettem a Metroban, azokat díszítettem szalagokkal ill. néhányat festéssel, mert így volt a leggyorsabb.Kb. kétszer ennyi függött az udvari fán is, erről is van fotóm, mert szép látvány volt, ahogy belepte a HÓ. :(

2013. március 14., csütörtök

Tavasztündérek

Húsvét közeledtével feltámadt bennem az alkotási vágy. Időm ugyan nem lett több, sőt a fél-munkába állás óta kicsit csappant is, de azt mondják, minden csak szervezés kérdése. Azért vannak helyzetek, amikor ezt simán cáfolom, de ezt most hagyjuk is ennyiben.
Kb. 2 hete már, hogy - egy természetesen neten látott ötlet alapján - eszembe jutott, hogy úgy egy éve már vettem a Lidl-ben egy adag színes kartonpapírt. Ezeket azonnal elő is kaptam és kivágtam egy rajzolt sablon alapján 36 db színes virágot, hogy aztán 3 koszorú legyen belőlük. Az eredetin igazi színes gombok voltak a közepükbe ragasztva, sóherság vagy sem, én másra tartogatom a gyűjtögetett gombjaimat :-)
Amikor a koszorú elkészült, megjelentek a fiaim, hogy kipróbálják. Szerintem édes kis tavasztündérek lettek belőlük, még úgy is, hogy a nagy bárányhimlős és nincs a legjobb kedvében:
A kész dísz pedig így néz ki:
Egyet kitettem az ablakba, egy maradt az ajtón, egyet pedig valakinek hoz majd a nyúl.

Tavaly találtam a Praktika Magazinban egy aranyos fakanálnyulat, amit azonnal el is készítettem, de mivel akkor még gondolat sem volt a blog, megmutatom nektek. A leírás szerint zseníliadrót a kezük, az nem volt kéznél, viszont vannak használatlan színes cipőfűzőim, egy, a szalag- és zsinórgyárban tett látogatásból, ebbe fűztem vékony drótot. Szerintem a célnak megfelel:

A tojásokat pedig ebbe gyűjtögettük:
Végezetül két aranyos ötlet, az egyik a gombokra, a másik húsvéthoz kapcsolódóan:


2013. február 14., csütörtök

Sümegi wellness képekben

Szövegnek most csak annyit, hogy aki jót akar pihenni, szép szállodában korrekt árért lakni, finomakat és sokat enni, teltházas szállodában is kényelmesen elférni mindenhol, annak szívből ajánlom a sümegi Hotel Kapitány szolgáltatásait!

Kilátás a szobából: 
 Az uszi alsó szintje:
 Az uszi a szobából nézve naplementében:
 A legdrágább csomagok :-) 




Kettő táska hosszú mese nélkül


Elkészültem két régen tervezett munkával. A nővéremnek varrtam egy táskát, amivel azért nem haladtam, mert megakadtam a cipzár bevarrásával. Soha nem tanultam varrni, ezért aztán az ilyen kihívásokon hetekig el tudok agyalni. Ott várakozott szegény már olyan régóta kiszabva, hogy kis híján elfelejtettem, mit hova akarok varrni rajta. Aztán úgy döntöttem: mágneszár! És innét elég gyorsan elkészült.
Ilyen lett kívülről:


Ilyen belülről:

És így néz ki színes kendővel:


Az én táskám már egy picit bonyolultabb volt, de ez is elég gyorsan összeállt ahhoz képest, hány hónapig várt kiszabva. Egy régi táskát szedtem széjjel, mert nagyon megszerettem a méretét és a formáját. Praktikus, hogy át tudom dobni a vállamon, így ha két gyerekkel vagyok, akkor sincs útban és belefér minden, mert nagy. Felhasználtam hozzá a régi táska cipzárjait, bélését és a vállpánt tartóit. Nagyon szeretem, mert vidám lett:

Az ő belseje ilyen:

Már készül a következő darab, de mivel részben munkába álltam, még annyira sem haladok vele, mint ezekkel a példányokkal. Viszont jó hír nekem: még mindig imádom a fogászatot, vessetek meg érte, ha akartok :)