2017. január 31., kedd

Ilyen volt, ilyen lett: a konyha

Elolvastam az utolsó bejegyzésem. Azt írtam, ezer ötletem van, ha valaki házfelújításra adná a fejét, mit csináljon és mit ne. Pillanatnyilag az első, ami eszembe jut erről, hogy: NE! :-) Ez persze sarkítva van egy kissé, hisz mi is imádjuk az eddig elért eredményt, de visszanézve a régi fotókat és belegondolva, mennyi idő, pénz és energia ment el azóta, hát bizony még a gondolattól is elfáradok. Ígéret azonban szép szó, ezért ma nagy vonalakban összefoglalom és megmutatom mi történt a konyhával, amióta megvettük a házat.

Íme a kiindulóhelyzet, nevezzük 1-es nézetnek:
Akkor ez legyen a 2-es:
Ez meg értelemszerűen a 3-as:
A vizuális típusok most biztosan azt gondolják: na, innét szép nyerni! Én is így voltam ezzel és bár nem lett a konyhám nagyobb, kész sincsen még teljesen, de praktikus, otthonos és ami a lényeg, nekünk tetszik, szeretjük.
Az első képen szereplő székeket például utolsó momentumként költözés előtt lepucoltam, lazúrfestékkel átkentem és teljesen újrakárpitoztam. Nem, nem csiszoltam, mert addigra az összes púpom tele volt már a csiszolásokkal. Mindent, ismétlem MINDENT, ami a házban van és szín van rajta, saját kezűleg csiszoltam le és festettem át, ki vagy le. Vastaglazúrral dolgoztam, ezért aztán ezt a tevékenységet szorozni kell hárommal. Plusz minden réteg közt még egy finomcsiszolás. Aki nem szeret csiszolni, neki se álljon, rabszolgamunka, de tényleg. Nekem valamiért bejött, igaz, egyfolytában a végeredmény lebegett a szemem előtt. A bútorok csak egy része voltak a felújítási programnak. Azzal kezdtük, hogy az egész házban az összes (!) vakolatot falig levertük. Borzalmas volt, na. Értek bennünket olyan meglepetések, így utólag látva, csoda, hogy nem futottunk világgá előlük. De mivel nem futottunk, most meg tudom mutatni, mi lett a kezdő állapotokból.

Az 50 cm-es vályogfalba harangfűrésszel vágtunk egy új átjárót, így a házban körbe lehet menni és én is rálátok a fiúkra, bárhol vannak. Elsőre túl alacsony lett, mivel a túloldal alacsonyabban van két lépcsőfokkal és kivágás után jutott eszembe, mi van, ha valamelyik gyerekünk nagyobbra nő nálunk? Ezen azért volt némi szóváltás, de aztán Apa belátta, hogy tényleg, akkor mi van? és 10 cm-t emelt a lyukon.
Emlékeztek a második képre? Segítek:

Túl nagy rend nincs, de a különbség így is jól érzékelhető :-) Az átjárón túl beállítottunk egy, a család méretéhez és szokásaihoz mért hűtőszekrényt. A jobb oldalon a pult alja az a rész, ami még csak ideiglenes, idő hiányában egyelőre a konyhaszekrény egy része lapul meg alatta, de készülnek a tervek a végleges dizájnra is.

A másik oldal változott kicsit a fotózás óta, de most nem is a pillanatnyi dekorációkon van a hangsúly. Ilyen volt:










Aztán ilyen lett:

Azért tettem fel két képet, mert a legelsőn az ablak nem látszik, ami a folyosó elején van, a másodikon meg az, hogy kicseréltük a teraszajtót is egy hőszigeteltre. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az összes külső nyílászárót használtan vettük és szépen fel lettek újítva. Amit ui. nem úgy vettünk, az pont a bejárati ajtó, na az egy nagy kalap sz.... Azt gondoltuk, legyen az új, mégicsak, na. Hogy megbántuk-e? Meg. Majd később írok erről is egy posztot, de addig is megmutatom az utolsó oldalt:

Az is lehet, hogy folytatom majd ezt a bejegyzést, de nem ma. :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése