2015. augusztus 10., hétfő

Ezt is megértük

Írhatnám, hogy a végéhez közeledik az építkezés és mostantól aztán mennyi időm lesz blogot írni, de ez nem lenne igaz. Az a rész közeledik a végéhez, hogy elképzelhetetlenül sok munkával és időráfordítással, munka mellett, két év alatt olyan állapotba hoztuk a megvásárolt parasztházat, ami megfelel az igényeinknek és már majdnem lakható is! Csak azért majdnem, mert az újonnan szerelt vízhálózat ez idő alatt a második csőtörést produkálta és a helyreállítás ill. a fal kiszáradása több hónapot vett igénybe, így a konyha most készül el véglegesen. Újra. Harmadszor.
Ezalatt viszont befejeztük a többi belső részt!

Most, hogy a számítógépem is átesett egy felgyorsító kezelésen (köszi Kuzin!) és nem kell hosszú perceket várnom egy-egy oldal betöltődésére, valóban feltett szándékom, hogy gyakrabban ragadok billentyűzetet, azok kedvéért is, akik olyan vakmerőek, mint mi, hogy semmi tapasztalattal, de annál nagyobb lelkesedéssel házfelújításba kezdenek. Van ezernyi tippem és ötletem mostanra, mit miért ill. miért ne, mit hogyan kell használni egy renoválásnál és mikor kell beleszólni a szaki munkájába akkor is, ha ő rettenetesen meg van győződve magáról. Ez utóbbi felvetésről könyvet is tudnék már írni, de mivel a téma önmagában kellemetlen, én meg nem szeretek negatív dolgokkal és emberekkel sokat foglalkozni, néhány mondatban majd letudom.

Szóval hamarosan költözünk, már párszor aludtunk is fent (azért írom, hogy fent, mert a "hegyben" van a házikónk), a Nagy iskolát kezd az ősszel, aztán egyből jön a Kicsi 5. szülinapja, szóval van program és tennivaló bőven. :-)