Google+ Followers

2012. november 9., péntek

Álomkór és lámpa

Nem történt velünk semmi eget rengető, de tegnap éjszakára jutott egy kis meglepi. A Nagy reggel 4-kor felsírt.  Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ő az, aki remekül átalussza az éjszakát 20 hónapos kora óta, a házat el lehet vinni a feje felől. Szóval felsírt. Először szeretett volna mellém feküdni. Mivel erre nem volt mód, kérte, hogy én feküdjek mellé. Az emeletes ágyra. Nos, a történet folytatásának ismeretében már az elsőre vállalkoznom kellett volna még akkor is, ha rajtam alszik. A sírás, hüppögés nem maradt abba, és mire újra elaludtam volna, mert azt hittem elaludt, felsírt, hogy fáj a füle. Mit csinál ilyenkor anya? Indul a meleg palackért. Gyermekkel megbeszéltem, hogy átmegyünk a másik szobába, ott kicsit össze tudunk bújni, nem keltjük fel a sírással a Kicsit is. A másik szobában azért kezdett sírni, mert a palack meleg. Onnét aztán inkább mégsem fájt tovább a füle, vissza a saját ágyunkba. Megnyugvás, majdnem-elalvás, felsírás. Most mi a baj? Fáj a fülem. Éhes vagyok. Kérek ebédet! Ki akarok menni a konyhába! Álmos vagyok. És így tovább. Egészen reggel 7-ig, amikor anyának elfogyott a türelme és felhúzta a redőnyt. Itt kezdődött a Kapcsold le a villanyt! Süt a nap a szemembe!Nem akarok felöltözni! Álmos vagyok, aludni szeretnék, nem tudom abbahagyni- hiszti. Mert szegény addigra tényleg úgy behergelte magát, hogy nem tudta abbahagyni. Semmi nem segített tovább 5 percnél. Először majdnem elvittem oviba, de belegondoltam, hogy
1. ha tényleg fáj a füle, akkor jobb, ha itthon marad, nem ott sírja végig a délelőttöt,
2. ilyen álmosan tudom, hogy élvezhetetlen a gyermek, jobb, ha marad.
Az utóbbi volt a helyes döntés, fél 9-kor elaludt, és amikor hazaértem 1/2 1-kor a Márton napi vásárból, ahol a szülői munkaközösség keretében voltunk más anyukákkal kínálóasszonyok, akkor ébredt fel. Voltunk a doktornéninknél is, de nem látott semmi elváltozást a fülén és azóta sem panaszkodott semmit. Délután viszont a Kicsi nem aludt, úgyhogy estére olyan hullák voltunk, hogy ihaj. Leginkább én.

Ezért nem került fel a festett rizslámpa sem ide, mert erőm sem volt pötyögni. Most viszont pótolom. A szobában van egy régebbi lámpabúra, aminek igazából annyi a hibája, hogy először is üvegből van, ami két fiú mellett nem annyira biztonságos, másodszor az egyik üveget édesanyám leverte róla egy porszívózás alkalmával. Ne kérdezzétek, hogyan :) El kell tűnnie. Ezt már egy éve is tudtam, de most értem oda, hogy nem várhat tovább, itt a tél, a fiúk a szobában fociznak, én meg minden este meglóbálom, amikor beleakadok az emeletes ágy létrájával, amit Apa biztonsági okokból levehetősre szerelt.

Kb. 2 hónappal ezelőtt vettünk a Kikában egy papír lámpabúrát és hozzá függesztéket. Néhány hét agyalás után kitaláltam, hogyan legyen egyedi. először szalvétatechnikázni akartam, de ezt azonnal el is vetettem, miután kinyitottam a búrát, mert roppant gyűrött volt. Körülnéztem a neten, mit találok ez ügyben, de csak a gömb alakúakra találtam remek ötleteket. Aki ráér, nagyon klassz ötleteket találhat itt.
Az enyém végül is ilyen lett:
A másik két oldala meg ilyen:
Még mindig nem a szobában lóg ugyan, de most már biztosan hamar felkerül a helyére.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése