2012. december 10., hétfő

Kenyértartóból ékszertartó

A 2010-es Praktika Magazin valamelyikében láttam egy kimustrált kenyértartóból készült pipereasztalkát. Szerelem volt első látásra. Ezt nekem meg kell csinálnom! - határoztam el és elkezdtem beszerezni a hozzávalókat. A győri lomis piacon kedvesem minden rábeszélőképessége ellenére megvettem a kenyértartót. Szerintem jó vásár volt, mert fiókos és az tele volt mindenféle apró konyhai kincsekkel. Hámozókés, koktélkanál, villák, kések és a fiúk kedvence egy szörnyen giccses aranyszínű kanál valamelyik városunk képével rajta. A lényeg, hogy nagyon lelkes voltam, hogy nekem is lesz ilyen kis asztalom. A kérdést, ami minden oldalról jött, hogy "és hova fogod tenni?" simán elengedtem a fülem mellett. Mert helyem az tényleg nincs neki, de akkor is. Sokáig hömbölgött szegény darab a garázsban, mígnem idén nyáron festék került reá. Lábakat is kukáztam neki anno, szó szerint majdnem, mert egy kidobott fa asztal vázát cipeltem hozzá haza, megláttam benne az én fésülködő asztalkám majdani lábait. Nem volt osztatlan sikere, de azóta is többször tett jó szolgálatot Apának barkácsolás közben. És egyszer majd rákerül a kenyértartó ill. most már ékszertartóm aljára. Szóval a nyáron lefestettem a dobozt, és a múltkor, amikor a baglyos lámpa készült, festettem rá mintát. (Meg egy ugyanolyan színű szék hátuljára is, de azt nem fotóztam le). Most, hogy egy hete nem csináltam semmi igazán mutathatót, nagyon bennem volt, hogy ezt csak be kellene fejezni, ezért elővettem újra. Ott akadtam ui. el vele, hogy a fiókot elválasztó lapok bedagadtak festés után és nem mentek vissza a helyükre. Én mérgemben addig ütöttem őket kalapáccsal, amíg a háromból kettő széttört. Tudom, nem volt túl okos megoldás, de higgyétek el, jól esett :-) Apának itt biztos az öccse jutna eszébe, aki mindennek kalapáccsal megy neki, ami nem működik elsőre...
Agyaltam, hogy mit tegyek bele, amit nem kell szabni, mert se funérlemezem, se fűrészem nincs kéznél. Eszembe jutott, hogy van, fekete kartonom, ami amúgy is jól mutat, ha tesznek rá bármit. Ezért szabtam egy lapot a fiók aljára, majd 2 akkorát, mint az elválasztó. Persze túl vékony volt, ezért kivágtam még kettőt. Hátha. Naná, hogy úgy is túl vékony volt. Merevítés kell ide. Hurkapálca! És ragasztó. Na, ahhoz viszont már túl erős volt a papír, hogy ráhajlítva a hurkapálcára odaragadt volna a másikhoz. Futkostam a házban, de nem találtam meg a tűzőgépet, ami ugyan nem lett volna túl esztétikus, de gondoltam, az erős. Végül fogtam a celluxot és azzal ragasztottam össze a széleit. És tadám! Készen volt! Mehettem is a kincseimért, amik idestova 4 éve nem kaptak kiemelt helyet sem a házban, sem az életemben a kíváncsi gyermekek okán. Mostanra viszont nem akarnak mindent kiszedni a fülemből, sem a nyakamból, ezért újra nőnek fogok öltözni alkalomadtán :)
Megmutatom Nektek a kincsemet:

Sajnos "előtte" fotó nem készült, de mindenki el tud képzelni egy sima fa kenyértartót.





És megrakva ilyen:



A fedelébe belül két helyes rajzszöggel odafogattam egy lyukacsos szalagot, ezen fognak lakni a lógós fülbevalók. Hiába no, szeretem a rendet. :) Most látom, hogy a felső részben is jól mutatna egy fekete alap, de erről már nem fogok beszámolni. Viszont, ha valaha rákerülnek a lábak és lesz helye a székkel együtt, azt majd publikálom. Ami késik, nem múlik.

2 megjegyzés:

  1. Az ötlet is szuperjó és a kivitelezés is! Lottózni fogok, hogy legyen egy házad, ahol tarthatod a szépeidet!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, igen! Az bizony jól jönne mindannyiunknak :)

      Törlés