Roppant hasznos karácsonyi bejegyzés

Bizonyára elkéstem az alábbi bejegyzéssel, mert az ilyenek karácsony előtt jöttek-mentek tömegével a neten, de azért megosztom Veletek, milyen fadíszeket készítettünk. Igen, többes számban, mert a fiúk is lelkesen segítettek a festésben! Sólisztgyurmát készítettem, mert olvastam valahol, hogy milyen praktikus alapanyag ő. Ez bizonyára így is van, de én nem finomított sót használtam, hanem olyat, amilyen gyerekkorunkban volt a só: szürkés, szemcsés, ronda. A végeredményen ez szerencsére már nagyon nem látszik, de nekem hetekre elvette a kedvem a téma befejezésétől. Meggyúrtam, kiszaggattam, szívószállal lyukakat szúrtam rá, szárítottam sütőben, radiátoron napokig. Aztán gondoltam lefújom fehérre. Nem működött. Úgy beitta a festéket, hogy meg sem látszott rajtuk, viszont mérgezést lehetett volna kapni a szagától, förtelmesen büdös volt. Ez csak azért lepett meg, mert a fél nyarat nyílászárók festésével töltöttem és a Trinát szaga sem volt a kedvencem, de ez ahhoz képest felért egy lórúgással. Szóval, nem működött. Vettem fehér temperát, ami azért bizonyult jó ötletnek, mert hagyhattam a srácokat is dolgozni vele és magam is meglepődtem rajta, mennyire élvezték! Főleg a pici. Szeptemberben múlt 2 éves, de olyan odaadással és összpontosítással dolgozott, hogy már csak ezért megérte volna nekiállni :-) Lefestettük a formák egy harmad részét fehérre, a többit pirosra és arany színűre. Ezt követte egy kb. 3 hetes szünet, mert nem láttam magam előtt a befejezést és ettől elment a kedvem, de aztán, ahogy lenni szokott, csak támadt egy ötletem, mégpedig az, hogy nem ecsettel fogom megfestegetni azt a tömérdek apróságot, hanem filctollal rajzolok mintát! És így egy este be is fejeztem a karácsonyfadíszeket, csak ami fehérrel van, azt kellett ecsettel elkészíteni, mert fehér filcet nem vettem időben. A végén lefújtam őket színtelen lakkal, ami legalább olyan büdös volt, mint az első próbálkozás a festéssel, de megérte a munkát. Így néznek ki:

Vaku nélkül pedig így:

Ha az összeset egy fára tettem volna, biztos nagyon dizájnos fánk lett volna, de én megörvendeztettem a nővérem és anyósom is egy-egy adaggal, ráadásul nem tudom nem feltenni a régi fadíszeket, ezért nekem mindig hibrid karácsonyfám lesz! :-)

Kedvet kapva a sikertől, összedobtam néhány békebeli diódíszt is:

Sütemények is készültek ám! Erről sajnos nem tudok fényképet mutatni, mert nem volt nálam a gépem, de kaptam egy okos telefont, ezért ilyen többet nem fordulhat majd elő. Azért elmondom, hogy 3 adag mézes krémest csináltam, és kb. 100 db linzerkosárkát diós habbal, vanília- ill. csokikrémmel töltve. A tortazsákom a 15. db után szétszakadt, ezt egy kisebb agyvérzés követtek ízes káromkodások közepette, ahol az őt készítő kínai összes felmenőjét megemlítettem, meg egy másik népcsoportot is, de őket nem publikálom. Elővettem egy erősnek mondott fagyasztós zacskót, belepasszintottam, és láss csodákat: ez már a 4. után szétdurrant. Rajtam nehéz ám kifogni. Fogtam egy darab fehér vásznat, nyissz-nyassz, anyu gépében szerencsére volt valami fonal fűzve, megberrentettem és ezzel fejeztem be a munkát. Igaz, hogy utána ki kellett dobni, de nem kellett izgulnom, hogy egy erősebb mozdulattól ez is szétszakad.

Milyen kár, hogy mindig olyankorra jövök bele az írásba, amikorra a szemem meg lecsukódik. És ez most sincs másképp, ezért elköszönök és ha addig nem találkoznánk, akkor minden kedves olvasómnak nagyon Boldog Új Évet kívánok!