A puding és az ő próbája

Igazából nem is puding, hanem perec. Néhány héttel ezelőtt voltunk Vas megyében, egészen pontosan Magyarszecsődön, ahol Apa unokatestvére lakik. Hazafelé megálltunk Pápán, a nem tudom milyen nevű (vmi zsidó név) pékségben, a hazafele vezető körforgalomnál. Frissen sült, még meleg perecet vettünk, ami számomra roppant kellemes meglepetés volt! Gyerekkoromban utáltam ui. eme pékterméket, mert mindig száraz volt és szörnyű sós az az izé rajta. De ez! Hát valami isteni! Belül omlós, foszlós, kívül még kicsit ropogós, nem sápadt és a sós izé is el volt találva rajta. Kicsinek sem volt mondható, a Nagy mégis bevágott egy egészet menet közben. Sajnos sötétben, ezért nem látta mit eszik, de ennek később lesz csak jelentősége. Nos, én akkor és ott elhatároztam, hogy annyira talán nem lehet nehéz perecet sütni, az is csak kelt tészta, egyszer megpróbálom én is. Ma volt az egyszer. Tegnapelőtt elolvastam a neten kb. 28féle receptet, hogy mitől lesz tuti a perecem. Aztán ma, amíg a törpék aludtak, gondoltam összedobom, hadd pihenjen a tészta. Azám, de nem volt internet kapcsolat. Ezért mással töltöttem a délután egy részét, de mivel karácsonyi ajándékot készítettem elő, ezt itt most nem publikálhatom. A gyerkőcök ébredése után helyreállt a rend, megtaláltam a kipróbálni kívánt receptet itt.
Mivel óvatos duhaj vagyok, olaj helyett olvasztott margarint használtam, mert ettől még puhább a tészta. A fiúk komoly segítséget jelentettek, belemásztak a lisztbe, kigúvadt szemmel nézték, hogy fut fel az élesztő és aki még nem próbált kézi dagasztógéppel tésztát gyúrni, amit két gyerek lóg, az próbálja ki nyugodtan. Még most is majd beszakad a hátam tőle. Szerintem nagyim érzett így, amikor teknőben meggyúrta az egy hétre való kenyértésztát 7 emberre. Na jó, talán neki még jobban fájt, mert picike volt és törékeny.
A tésztám nagyon szép lett, alig győztem elmenteni a segítségek elől, mert falták a nyersen. Már előre örültem, hogy akkor majd sülve is fogják. Hát, nem. :( A Nagy közölte, hogy ő nem szereti a perecet, a Kicsi meg csak megnyammogta és visszatette a többi közé. Most őszintén. Nézzétek meg és szóljatok hozzá, hogy én csinálhattam vmit rosszul, vagy ilyen válogatós kölkeim vannak?
Nekünk, felnőtteknek amúgy ízlett, még ha picit elsóztam is a sós izét rajta :)

 A második adag pedig:

Mivel a sütőnk alulról kissé minden megéget, a második adagot már forgattam, ezért vannak rajta felül is sültebb foltok. Ízre ugyanolyan volt, mint a fentiek. Finom.

ui: Beállítottam (legalábbis remélem), hogy kérhettek e-mailben értesítőt, ha teszek fel új posztot. Megköszönném, ha valaki (kedves testvérem vagy húgom) kipróbálnátok és szólnátok, hogy működik-e. Egy kezemen meg tudom mondani, hány blogot követek rendszeresen, de csak egynél tudtam ezt beállítani és onnét kapom is mindig a jelzést, ha van mit keresni. Szóval köszi, ha szóltok.