A puding, mint gondolatébresztő

Először is szeretettel köszöntök mindenkit! Ezt azért írom ilyen ünnepélyesen, mert szépen, lassan rájövök a blog háttéroldalainak kezelésére is és ma találtam egy olyat, hogy olvasói statisztikák és úgy meglepődtem, hogy na! Képzeljétek, vannak olvasóim az Ororszországi Föderációból, Spanyolországból (Kati?), Írországból (Bea?), Kanadából (Lívia?), Romániából, Ausztriából és az USA-ból is. Németországból is van 5 helyről bejelentkezésem, Kata, ez nem lehetsz mind Te :-) Egyszóval köszönöm, hogy olvastok, remélem tudtok valami hasznosat is elvinni tőlem néhanapján!

Ma délután mindkét gyermek bal lábbal ébredt. Aludtak volna még, de a tegnapi esetből tanulva inkább közbeléptem 2 óra után, mikor a Kicsi megébredt. Próbáltam őket jobb kedvre deríteni, ez elég gyorsan sikerült is, mert a Kicsi hamar megbékél, a Nagy meg kijelentette, hogy egy pudingtól biztos jobb kedve lenne :-)

Az étcsokis a kedvenc, együtt is elég gyorsan elkészültünk vele. Közben támadt néhány gondolatom ezzel kapcsolatban, amit most megosztok azzal, aki tovább olvas.
Én gyerekként utáltam a pudingot, még az állagától is irtóztam. Nem jövök rá, hogy ez hol gyökerezik, de mára annyi maradt meg belőle, hogy rá sem bírok nézni a hatlapos nevű közönségkedvenc sütire, pedig anyósom csukott szemmel is összedobja egy fél délelőtt.
Nos, míg kavargattam a pudingot, azon gondolkodtam, miért tudnak a gyártók olyan töméntelen mennyiségű előre készített és csomagolt cuccot eladni drága pénzért. Egy kis doboz jó minőségűnek mondott cuccért simán elkérnek 100-120 Ft-ot, ez kb. 3 evőkanálnyi adag. Még nem számoltam ki ugyan, hogy egy csomagból hány evőkanálnyi puding készül, de sok. És az én kölkeim ma úgy bevágták, hogy nekem csak a lábos maradt :) A gyártók sikerére közben jöttem rá. Először is: nem forró. Igen, ez nagy dilemma, mert az ember elkezdi, kavarja, várja és még negyed óra múlva is odaég a nyelve. Ráadásul lesz a tetején egy vastag "bőr", amit a többség utál. Erre a két problémára találtam választ és most nem vagyok rest leírni.
Az utóbbi problémát úgy lehet kiküszöbölni, hogy lehűlésig folyamatosan kell kevergetni. Hogy ez a folyamat ne tartson éjfélig, nyáron egy adag hideg vízbe állítom a főzőedényt, most télen pedig könnyű dolgom van, mert csak kiviszem a hóba és -ma lemértem- 3 perc alatt langyosra hűlt. Se bőrösödés, se hosszú várakozás, se műanyag dobozok a szemetesbe, se tartósítószer meg lejárati idő és még olcsóbb is, mint a bolti.
Jó étvágyat!