Gondolatok a tanévkezdés margójára

Elszomorít, felháborít, amit látok, hallok, bármerre nézek.
Nem vagyunk nagy tévénézők, heti 1-2 órára tehető a képernyő töltött órák száma és ez is többnyire az este 10-11-ig terjedő időszakra tehető. Ez azért lényeges a mondandóm szempontjából, mert nem nézek híreket egyik csatornán sem, soha nem kapcsolok a két legnépszerűbb kereskedelmi szennytömegre és a BBC Earth-ről csak akkor lépek máshova, ha az adott dokumentumfilmet már láttam, vagy valamelyik másik ismeretterjesztő csatornán valami érdekesebb fut. Ezzel el is érkeztem a témához, amin megdöbbentem. Nem kapcsoltam el a reklámblokk alatt, ezért lenyűgözve vettem tudomásul, hogy 3 különböző hitelt is ajánlgattak 10 perc alatt és ha jól emlékszem, mindegyik személyi volt. Tehát nem arra próbálták a jónépet (szándékosan egybeírva) ösztönözni, hogy gyűjtsön, majd vegyen hitel segítségével házat, hanem hogy fogyasszon. Ha nem telik, akkor is! Vegyél fel hitelt, költs, fizess, fizess, fizess! Mélységesen felháborodtam már a nyár elején is, amikor belefutottam egy hasonló baromságba, ahol a szobafestést oldották meg hitel segítségével mennyei boldogságban. Mi a jó büdös fene van az emberek agyával? Megtöppedt? Elsorvadt? A fene megette, ha egy szobafestéshez hitelt kell felvenni!!! És ezt bombázzák, addig, amig mindenkinek teljesen normális nem lesz, hogy a pénz, amiért dolgozunk minden áldott nap, nem elég egy szobafestésre, parkettázásra vagy egy új fogsorra. Vagy egy nyaralásra vagy bármeddig folytathatnám a sort. Rémülten gondolok azokra a családokra, ahogy a gyerek mellett nonstop megy a tévé, mert felnő egy generáció, aminek az lesz a normális, hogy bármit szeretne megengedni magának, ahhoz bankhitel vagy házhoz jövő hitel kell. És különben is rohadjon meg mindenki, akinek több van, mint nekem? Nem hiszem, hogy ez csak engem zavar.
A másik az iskolakezdés. Ilyen-olyan támogatások, munkába menet a rádióban szomorú, megtört hangú színésznő próbál bennünk bűntudatot ébreszteni, ha külső segítség nélkül meg tudtuk venni a tornacipőt és az iskolaszereket, mert ez nem mindenkinek sikerül ám! Nem, hogy a nyavalya törné ki, de ez nehogy már az én lelkiismeretemen száradjon! Sajnálom azokat a családokat, de inkább a gyerekeket, ahol ez ekkora problémát jelent, aki ismer, tudja, hogy a magam módján és lehetőségein belül mindig segítek is, ahol tudok. De az, hogy ezt így államilag támogatva intézményesítik és kollektív bűntudatot ébresztve próbálnak engem rávenni, hogy adakozzak jobbra vagy balra, hát NEM!!! Aztán nagy mellénnyel hirdetik (ezt is rádióban hallottam), hogy hány gyerek kapott ingyen tankönyvet és fog kapni ingyen étkeztetést. Ezt a témát egyből két részre osztom:

1. Köszönjük, hogy kifizetik a sok felesleges papírhulladékot az ismerősök cégeinek és ezt nem a mi zsebünkből veszik ki. A gyerekeim matek könyve(i!) és munkafüzete(i!) másfél kilót tesznek ki, lemértem. Borzasztó vastag, nehéz papírból készülnek, gondolom, hogy azért strapabírók legyenek valamennyire és csurig vannak képekkel, színekkel, ábrákkal. Mázlim van, hogy amúgy szeretnek számolni és jó tanáraik vannak. Elméláztam, hogy ha nekem kellett volna ezekből tanulni, hát abból tuti nem lett volna ötös érettségi. Minden évben volt egy könyvünk, ami lehetett volna persze színesebb, de a lényeg mindig a füzetben zajlott mindenféle felesleges sallang nélkül. Oda számoltunk, szerkesztettünk, dolgoztunk, onnét gondolkodtunk, nem a milliónyi petinekötalmájavanpanninakhárom feladatból, ahol le van rajzolva Peti, Panni, az 5 alma, a 3 alma, a kosár, a fa meg sorolhatnám. Csak én érzem úgy, hogy feleslegesen vonja el a gyerek figyelmét az a rengeteg rajz? Persze, vizuális típusú gyerekeknél ez akár segítség is lehet, ha nem lenne az egész egy nagy túlzás. Egy szín- és formakavalkád rengeteg indokolatlan ingerrel.

2. Ugyanaz a gondom vele, mint a szobafestéssel. Egy család számára nem szabadna, hogy problémát jelentsen a tankönyvek megvásárlása. A fizetésekkel ill. nem fizetésekkel, a családi pótlék nevetséges összegével kellene foglalkozni, nem azzal kérkedni, hogy helyettem fizették ki a gyerekeim könyveit. Nem voltunk gazdagok, de sosem jelentett problémát az iskolaszerek megvásárlása a szüleim számára. Persze, a mateknál maradva, volt 1 azaz egy darab könyvünk, a mostani alsósoknak meg a színes munkafüzetekkel együtt van 4! Jobban átgondolva, talán jobb is, hogy a jövő évi papírgyűjtésbevalót kormányunk fizeti ki a család zászlót magasra tartva. A mi adóforintjainkból. Ergo: megint át vagyunk verve.

Ha elolvastátok, azt köszönöm. Már nagyon bökte a csőröm.

Ilyen volt, ilyen lett: a konyha

Elolvastam az utolsó bejegyzésem. Azt írtam, ezer ötletem van, ha valaki házfelújításra adná a fejét, mit csináljon és mit ne. Pillanatnyilag az első, ami eszembe jut erről, hogy: NE! :-) Ez persze sarkítva van egy kissé, hisz mi is imádjuk az eddig elért eredményt, de visszanézve a régi fotókat és belegondolva, mennyi idő, pénz és energia ment el azóta, hát bizony még a gondolattól is elfáradok. Ígéret azonban szép szó, ezért ma nagy vonalakban összefoglalom és megmutatom mi történt a konyhával, amióta megvettük a házat.

Íme a kiindulóhelyzet, nevezzük 1-es nézetnek:

Akkor ez legyen a 2-es:

Ez meg értelemszerűen a 3-as:

A vizuális típusok most biztosan azt gondolják: na, innét szép nyerni! Én is így voltam ezzel és bár nem lett a konyhám nagyobb, kész sincsen még teljesen, de praktikus, otthonos és ami a lényeg, nekünk tetszik, szeretjük.
Az első képen szereplő székeket például utolsó momentumként költözés előtt lepucoltam, lazúrfestékkel átkentem és teljesen újrakárpitoztam. Nem, nem csiszoltam, mert addigra az összes púpom tele volt már a csiszolásokkal. Mindent, ismétlem MINDENT, ami a házban van és szín van rajta, saját kezűleg csiszoltam le és festettem át, ki vagy le. Vastaglazúrral dolgoztam, ezért aztán ezt a tevékenységet szorozni kell hárommal. Plusz minden réteg közt még egy finomcsiszolás. Aki nem szeret csiszolni, neki se álljon, rabszolgamunka, de tényleg. Nekem valamiért bejött, igaz, egyfolytában a végeredmény lebegett a szemem előtt. A bútorok csak egy része voltak a felújítási programnak. Azzal kezdtük, hogy az egész házban az összes (!) vakolatot falig levertük. Borzalmas volt, na. Értek bennünket olyan meglepetések, így utólag látva, csoda, hogy nem futottunk világgá előlük. De mivel nem futottunk, most meg tudom mutatni, mi lett a kezdő állapotokból.

Az 50 cm-es vályogfalba harangfűrésszel vágtunk egy új átjárót, így a házban körbe lehet menni és én is rálátok a fiúkra, bárhol vannak. Elsőre túl alacsony lett, mivel a túloldal alacsonyabban van két lépcsőfokkal és kivágás után jutott eszembe, mi van, ha valamelyik gyerekünk nagyobbra nő nálunk? Ezen azért volt némi szóváltás, de aztán Apa belátta, hogy tényleg, akkor mi van? és 10 cm-t emelt a lyukon.
Emlékeztek a második képre? Segítek:

Túl nagy rend nincs, de a különbség így is jól érzékelhető :-) Az átjárón túl beállítottunk egy, a család méretéhez és szokásaihoz mért hűtőszekrényt. A jobb oldalon a pult alja az a rész, ami még csak ideiglenes, idő hiányában egyelőre a konyhaszekrény egy része lapul meg alatta, de készülnek a tervek a végleges dizájnra is.

A másik oldal változott kicsit a fotózás óta, de most nem is a pillanatnyi dekorációkon van a hangsúly. Ilyen volt:

Aztán ilyen lett:

Azért tettem fel két képet, mert a legelsőn az ablak nem látszik, ami a folyosó elején van, a másodikon meg az, hogy kicseréltük a teraszajtót is egy hőszigeteltre. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az összes külső nyílászárót használtan vettük és szépen fel lettek újítva. Amit ui. nem úgy vettünk, az pont a bejárati ajtó, na az egy nagy kalap sz.... Azt gondoltuk, legyen az új, mégicsak, na. Hogy megbántuk-e? Meg. Majd később írok erről is egy posztot, de addig is megmutatom az utolsó oldalt:

Az is lehet, hogy folytatom majd ezt a bejegyzést, de nem ma. :-)

Ezt is megértük

Írhatnám, hogy a végéhez közeledik az építkezés és mostantól aztán mennyi időm lesz blogot írni, de ez nem lenne igaz. Az a rész közeledik a végéhez, hogy elképzelhetetlenül sok munkával és időráfordítással, munka mellett, két év alatt olyan állapotba hoztuk a megvásárolt parasztházat, ami megfelel az igényeinknek és már majdnem lakható is! Csak azért majdnem, mert az újonnan szerelt vízhálózat ez idő alatt a második csőtörést produkálta és a helyreállítás ill. a fal kiszáradása több hónapot vett igénybe, így a konyha most készül el véglegesen. Újra. Harmadszor.
Ezalatt viszont befejeztük a többi belső részt!

Most, hogy a számítógépem is átesett egy felgyorsító kezelésen (köszi Kuzin!) és nem kell hosszú perceket várnom egy-egy oldal betöltődésére, valóban feltett szándékom, hogy gyakrabban ragadok billentyűzetet, azok kedvéért is, akik olyan vakmerőek, mint mi, hogy semmi tapasztalattal, de annál nagyobb lelkesedéssel házfelújításba kezdenek. Van ezernyi tippem és ötletem mostanra, mit miért ill. miért ne, mit hogyan kell használni egy renoválásnál és mikor kell beleszólni a szaki munkájába akkor is, ha ő rettenetesen meg van győződve magáról. Ez utóbbi felvetésről könyvet is tudnék már írni, de mivel a téma önmagában kellemetlen, én meg nem szeretek negatív dolgokkal és emberekkel sokat foglalkozni, néhány mondatban majd letudom.

Szóval hamarosan költözünk, már párszor aludtunk is fent (azért írom, hogy fent, mert a "hegyben" van a házikónk), a Nagy iskolát kezd az ősszel, aztán egyből jön a Kicsi 5. szülinapja, szóval van program és tennivaló bőven. :-)

Feltámadás

Sziasztok!

Kb. minden hónapra, amikor nem írtam ide egy sort sem, legalább 20 kifogást tudnék felsorolni, de annyival elintézem, hogy elnézést kérek, ha csalódást okoztam. Nem kizárólag a lustaság motivált, ilyesmik szerepelnének a kifogáslistámon, mint házvásárlás és vele kapcsolatos ügyintézés, majd az azt követő felújításokban való aktív részvétel, karácsony, gyerekprogramok, kosárfonó szakkör, teljes munkaidős hadba állás, édesapám betegsége, majd elköszönése a földi élettől, szóval volt tennivalónk bőven.
Egyedül a parasztházzal kapcsolatos munkálatok megérdemelnének egy külön blogot, annyi minden történt, mióta elkezdtük felújítani. Ért minket jó meglepetés is, meg rossz is. Utóbbiból persze több, ami helyenként igencsak belerondított a fiatalos lendületbe, amivel nekiestünk. Lassan elkészül, majd mutatok képeket azok kedvéért, akik nem tudnak felsétálni a pannonhalmi Tóthegybe :-)

A Fiúk kb. 3 hete emlegetik, hogy gyurmáznának. Nos, vagy nem voltam itthon, vagy ha itthon is voltam, mindig volt valami sürgősebb tennivaló, de tegnap szentül megígértem, hogy ma reggeli után csinálunk egy adagot. Fel is ugrottam gyorsan a google-ra és megtaláltam azt a receptet, amit már a múltkori próbálkozás után ki akartunk próbálni és meg is találtam, itt. A múltkoriba ugyanis üdítőitalpor kellett, amitől persze szép színes is lett, meg illatos is, viszont mindenhez hozzáragadt. Utáltam. Ez viszont tényleg ANNYIRA JÓ, hogy ha már úgyis be volt kapcsolva a gépem, gondoltam gyorsan felteszem ide, hadd legyen másnak is öröme benne! Nem utolsósorban egyszerű az összeállítása és a kicsik is tudnak benne segíteni.

Húsvét májusban?

Jó nagy szünetet hagytam a mai bejegyzésig, ami szintén kis híján dugába dőlt, mert írd és mondd, 49 percig tartott a programnak 4 fotó betöltése. Már majdnem elmentem aludni.

Húsvét előtt nem sokkal újra felpezsdült a fiúk sárkányok és kardok iránti lelkesedése. A Kicsi konkrétan azóta sem válik meg a zöld kardjától, ami történetesen anyu műanyag hosszú cipőkanala. Volt. A gyermek azzal fekszik, azzal kel és nem teszi le, csak ha nagyon muszáj. Képes bal kézzel enni, de a kardot nem ereszti. A Nagy meg eleve botrajongó, tehát egymásra találtak ebben is. Apájukkal kitaláltuk, hogy ha már állandóan kardokkal hadonásznak, akkor a testi épségük tartós megőrzése érdekében jobb lenne, ha megtanulnák megvédeni magukat, azaz, szóljunk a húsvéti nyúlnak, hogy hozzon nekik pajzsot. Meg is vehettük volna őket, de az nekem nem esett volna jól. Apa fából elkészítette az alapot, a fogantyút rá 200 Ft-ért vettem egy bútorkellék boltban. Ezt követhette a díszítés. 

A Naggyal kerestünk az interneten egy neki tetsző sárkányt. Már ettől olyan boldog volt, hogy öröm volt nézni. :)

Felrajzoltam az állatot a falemezre és forrasztópákával körbeégettem a kontúrokat. Alig tartott tovább ez a művelet kb. 4 óránál. Eredetileg nem ezt terveztem, de előre gondolva tényleg mi van, ha leverik róla a festéket és nincs alatta maradandó kontúr? Aztán, ahogy így eljátszogattam éjjelente, már én is alig vártam, hogy készen legyen a MŰ. A festéssel már jobban haladtam és jobban is élveztem a munkát, mert látványosabb volt. :) Nem szeretem, ha valamivel nagyon sokat kell bíbelődni. Ezért nem is fogok hímezni soha.

A Nagy mindenképp piros sárkányt szeretett volna, és mivel hozzá passzoló minőségben zöld színem volt itthon és kék, előbbit választottam, bár utólag gondolva, a kék is jól nézett volna ki :)
Közben volt egy kis ijedelem, mert a gyermek beszaladt a garázsba és egyből kiszúrta a két előkészített pajzsot. Édesem elhitte, hogy a nyúl járt ott, hogy nekik ajándékot készítsen, csak anya megzavarta őt a munkában és elfutott. Persze, miért ne hitte volna el? Még sosem hazudtam neki, ezt meg majd idővel úgyis megbocsátja :)
A kész pajzsok így néznek ki:

Illetve ennél kicsit jobban, mert kaptak egy vastag lakkréteget is, de nincs türelmem még 20 percet várni, míg az a kép is betöltődik. Lényeg ,a lényeg: a törpék nagyon örültek sárkányos pajzsoknak, mi meg annak, hogy nem dolgoztunk velük hiába és reméljük, hogy mire jönnek a nyári mindenféle fesztiválok, ahova természetesen kard nélkül magyar legény nem indul el, megtanulják kezelni a védőfelszerelést is.

Húsvét már rég elmúlt, de megmutatom Nektek a benti tojásfámat.

 

Nem cifráztam túl, műanyag tojásokat vettem a Metroban, azokat díszítettem szalagokkal ill. néhányat festéssel, mert így volt a leggyorsabb.Kb. kétszer ennyi függött az udvari fán is, erről is van fotóm, mert szép látvány volt, ahogy belepte a HÓ. :(

Tavasztündérek

Húsvét közeledtével feltámadt bennem az alkotási vágy. Időm ugyan nem lett több, sőt a fél-munkába állás óta kicsit csappant is, de azt mondják, minden csak szervezés kérdése. Azért vannak helyzetek, amikor ezt simán cáfolom, de ezt most hagyjuk is ennyiben.
Kb. 2 hete már, hogy - egy természetesen neten látott ötlet alapján - eszembe jutott, hogy úgy egy éve már vettem a Lidl-ben egy adag színes kartonpapírt. Ezeket azonnal elő is kaptam és kivágtam egy rajzolt sablon alapján 36 db színes virágot, hogy aztán 3 koszorú legyen belőlük. Az eredetin igazi színes gombok voltak a közepükbe ragasztva, sóherság vagy sem, én másra tartogatom a gyűjtögetett gombjaimat :-)
Amikor a koszorú elkészült, megjelentek a fiaim, hogy kipróbálják. Szerintem édes kis tavasztündérek lettek belőlük, még úgy is, hogy a nagy bárányhimlős és nincs a legjobb kedvében:

A kész dísz pedig így néz ki:

Egyet kitettem az ablakba, egy maradt az ajtón, egyet pedig valakinek hoz majd a nyúl.

Tavaly találtam a Praktika Magazinban egy aranyos fakanálnyulat, amit azonnal el is készítettem, de mivel akkor még gondolat sem volt a blog, megmutatom nektek. A leírás szerint zseníliadrót a kezük, az nem volt kéznél, viszont vannak használatlan színes cipőfűzőim, egy, a szalag- és zsinórgyárban tett látogatásból, ebbe fűztem vékony drótot. Szerintem a célnak megfelel:

A tojásokat pedig ebbe gyűjtögettük:

Végezetül két aranyos ötlet, az egyik a gombokra, a másik húsvéthoz kapcsolódóan:

Sümegi wellness képekben

Szövegnek most csak annyit, hogy aki jót akar pihenni, szép szállodában korrekt árért lakni, finomakat és sokat enni, teltházas szállodában is kényelmesen elférni mindenhol, annak szívből ajánlom a sümegi Hotel Kapitány szolgáltatásait!

Kilátás a szobából: 

 Az uszi alsó szintje:

 Az uszi a szobából nézve naplementében:

 A legdrágább csomagok :-)